Net-telenül, de azért vagyok!

Mint már nemrégen írtam, vacakol a netem! Lehet, hogy már nem bírom tovább, és holnap rájuk telefonálok. Sem olvasni, sem bejegyzést nem tudtam írni napok óta. Pedig annyira hiányoztok. De ha most is elszáll a bejegyzésem, akkor olyan csinálok, de olyat...



Annyi minden történt a hétvégén is velem, velünk. A másodszülöttem, a fiam szeptember 16-án 23 éves lett. Az ünneplést a hétvégére tettük. Nagy hohohorgász lévén halászlét készített a vendégeinek. Szabadtűzön, bográcsban. Azt állítják jó lett, hát én nem vagyok oda ezekért a folyami halacskákért, esetleg ponyszelet rántva jöhet. Az illatát nem tudom átküldeni, csak a látványért tettem ide a képet.





Én főztem azért a többieknek tyúkocskából levest, meg a többi finomságot.

Az ebéd utáni testmozgás, a tavunk körüli séta is megvolt. Itt az én Apukám vizslatja a vizet, de nem áruljuk el, hogy feltettem a képét, mert azt nem szereti, pedig úgysem sok látszik belőle. Mielőtt valakinek feltűnne, a diószedéstől feketék az ujjai.

Ezt a mellényt pedig én követtem el. Lidl-es fonalból már régebben elkezdtem. Szerettem volna befejezni, mert hűvösek a reggelek, és az esték is. Jó felvenni ezt a meleg kis holmit. Elég mókás lett a csíkoktól, és a színek váltakozásától.

A varrógépet eltettem egy kis időre, de nem olyan sokáig remélem. Varrnivalóm, és ötleteim azért vannak, csak szeretek mást is csinálni.

Ebből a pamutgombócból reményeim szerint kendő lesz majd. Julcsitól kaptam ezeket a gyönyörű színű moher fonalakat. Igaz, hogy már többször visszabontottam, mert mindig megzavart valaki a számolásban. Addig, míg rá nem érzek a mintára, előfordul néha. Úgysem nyugszom, míg meg nem kötöm.

Közben meg pihenésképpen varrok majd. Ida13 együttvarrásával is el vagyok maradva. Bocsi, de igyekszem majd pótolni.

Remélem ez a bejegyzés most itt marad. :))